Kopásos gerincbetegségkopasos

A gerincbetegségek zöme kopásos, vagyis latin szóval degeneratív eredetű.
Az életkor előrehaladtával a kopás természetes jelenség.

A porckorongok víztartalma már viszonylag fiatal korban csökkenni kezd, ezzel fokozatosan veszítenek rugalmasságukból.
Ilyenkor magasságuk csökken, s ezzel a csigolyatestek közötti rés is keskenyebb lesz, az ízületek alkotórészeinek elhelyezkedése megváltozik.
Ez esetben a túlterhelést (például hosszú ideig tartó fizikai terhelés, elhízás, féloldalas terhelés - amit a végtagok hossza közötti különbség okozhat - veleszületett fejlődési rendellenesség, rossz tartás stb.) a gerinc csak egy ideig tudja ellensúlyozni, amikor elért terhelhetőségének határához, panaszok jelentkeznek.
Ha a porckorongok víztartalma csökken, már nem tudják megfelelően ellátni "lökésgátló" szerepüket.
Ennek következtében a csigolya szélei ajakszerűen kiszélesednek, röntgenfelvételen is jól látható meszesedés, csőrképződés alakul ki azért, mert a szervezet igyekszik a kevésbé teherbíróvá vált részt megszilárdítani, mészlerakódással mintegy hidakat építve a csigolyák közé.
Ez a természetes védekező folyamat nem jár feltétlen fájdalommal, csak akkor, ha a csőrök a közelükben lévő szalagokat, ízületi tokot vagy izmokat nyomják és így tartós fájdalmat okoznak.

A porckorongok magasságának csökkenése a csigolyanyúlványok által képzett csontos csatornát beszűkítheti, az ebben futó igen fontos erek és idegek izgalma ugyancsak jellegzetes tüneteket okozhat.
Az izmok igyekeznek ehhez az új helyzethez alkalmazkodni: megrövidülnek, feszessé, görcsössé válnak, az ilyen izomzatnak rossz az oxigénellátása.
Ez önmagában is fájdalmas lehet.

A kezelések 80-100%-os javulást is eredményezhetnek!